Élet a kaptárban és a kaptár körül

Platón szerint az ideális társadalom három nagy csoportra osztható: tapasztalt bölcsek irányítják, harcosok védik, a termelőmunkát pedig a dolgozók végzik. Az ókori görög filozófus által képzelt társadalom különböző csoportjaiba a tudás mértéke, tehát a képességek alapján lehet bekerülni. Egy tökéletesen működő társadalomban mindenki pontosan tudja, mikor mit kell tennie, ezzel mind a maga, mind a köz javát szolgálja. Ha lenne ilyen utopisztikusnak tűnő társadalom, nyilván el szeretnénk lesni, hogyan működik benne a munkaszervezés folyamata. A mai, egyre szélsőségesebben specializált munkaköröket alkalmazó világban azt feltételezzük, az növeli a hatékonyságot, ha mindenki csupán egy bizonyos munkafolyamatot végez, és abban tökéletesíti magát. Mindeközben tisztelettel tekintünk azokra, akik egy nagyobb vállalatban végigjárják az úgynevezett szamárlétrát, és részletekbe menőkig tisztában vannak az egymásra épülő munkafolyamatokkal. Akkor hogy is van ez? Tanulságos lehet megvizsgálni egy minden szempontból hatékony, lét- és fajfenntartásra berendezkedő teremtményekből álló szervezetet: a méhek közösségét.

Álca

A méhanya, a herék és a munkásméhek együtteséből álló méhcsaládok szinte egyedülálló példái a tökéletes közösségnek, közismert, hogy csodálatra méltó szervezettség uralkodik bennük. A kaptárban és azon kívül minden egyes méhnek megvan az aktuálisan megkérdőjelezhetetlen feladata. A méheknél a munkamegosztás elsődleges szintje nemi alapon történik: a hím egyednek, a herének a termékenyítés elvégzésével egyszeri szerepe van, a többi munkát a család nőnemű egyedei, azaz a méhanya és a munkásméhek végzik. A munkásméhnél nagyobb, 16–20 milliméter hosszú méhanya átlagos élettartama 3–4 év, egy méhcsaládban normál esetben egy anya van. A méhanya több fontos szerepet tölt be: felel a szaporításért, és üzenetközvetítő váladékok (feromonok) segítségével összehangolja a család tevékenységét. Egy fiatal anya naponta 1000–1400 petét is képes lerakni, a megtermékenyítetlen petéiből herék kelnek ki, a megtermékenyítettekből dolgozók lesznek, ennek arányáról is az anya dönt. A 15–18 milliméter hosszú, átlagosan 60 nap élettartamú here a méhcsalád hímivarú tagja, fő tevékenysége az anya nászrepülés közbeni megtermékenyítése. Családonként néhány száztól, akár ötezerig is előfordulnak. Párzáskor a here hímivarszerve az anya fullánkkamrájába szakad, ebbe a csonkulásba bele is pusztul. A herék kaptáron belül nem csinálnak semmit, így nyár végén a család számára feleslegessé válnak, a munkásméhek nem engedik őket mézhez, sőt az éhezéstől legyöngült heréket még betelelés előtt ki is zavarják a kaptárból.

A méhcsalád tömegét a munkásméhek, más néven dolgozók alkotják. Télen a számuk 10–20 ezer, nyáron akár 60–80 ezer is lehet. A 12–15 milliméter hosszú munkásméhek nőneműek, de sohasem párosodnak. A tavasszal és a nyár elején kelt munkásméhek átlagos életkora mindössze 40–50 nap, a nyár végén születőké 150–200 nap is lehet, a különbséget szervezetük eltérő igénybevétele okozza. A munkásméhek feladata rendkívül változatos, mindössze 15 százalékuk végez aktív gyűjtögető munkát. A méhcsalád működéséhez szükséges valamennyi munkát nekik kell elvégezniük, a munkamegosztás szintjei az életkor szerinti munkamegosztáson alapulnak, azaz minden egyes munkásméh – szervezete fejlettségének megfelelően – a munkának meghatározott során megy keresztül.

Anya

Mit látnánk, ha egy munkás háziméh emberi léptékkel számítva igencsak rövid életét végigkísérnénk? Minden méh peteként kezdi életét, amit a méhanya a munkások által épített viaszsejt mélyére helyez. Három nap alatt a dolgozó petéből álca fejlődik, melyet a dajkaméhek három napig garatmirigyük váladékával, azaz méhpempővel táplálnak, majd további három napig mézet és virágport kap, ekkor bebábozódik, és az építők lezárják a sejtet. 12 nap múlva kikel a munkásméh, aki tisztálkodás után nyelvével gondosan kitakarítja bölcsőjét, és segít a többi méhnek a sejtfedelek maradványainak lerágásában, a sejt széleinek lesimításában. Ezt követően három napig tisztogatja a lépeket, és méhnevelővé válva az idősebb álcákat eteti az élelemraktárból szállított mézzel és virágporral. Nyolcnapos korától a fiatal álcákat és a méhanyát kezdi el etetni, mégpedig méhpempővel.

Ebben az időszakban kezdi meg a munkásméh az igen változatos nektárátvevő és -feldolgozó munkát is: egyesek a gyűjtő méhektől a kijáró közelében átveszik a nektárt, mások a kijáró közeli sejtekből hordják át távolabbi lépekbe. Ismét mások pollentaposók lesznek, az a dolguk, hogy a lépsejtekben a gyűjtő méhek által ledobott virágport tömörítsék. Az átvevő méhek egy része takarító méhvé válik: hulladékot, elhalt méheket cipel ki a kaptárból. Emberi szemmel az egyik legkülönösebb feladata az úgynevezett egészségőr méheknek van, akik egyik méhtől a másikhoz mennek, és tisztogatják, csápjaikkal végigsimogatják őket.

10–18 napos korában különösen fontos és gyakran sürgős feladata lehet egy munkásméhnek: a szellőztetés. A kaptár közepének ideális hőmérséklete 35°C, nagy hőségben ennek fenntartása érdekében a méhcsalád szellőztető méhei potrohukkal a kijáró felé fordulva a szárnyaikat gyorsan rezegtetik, így hajtva ki a meleg levegőt a kaptárból. Más egyedek ugyanezt teszik a kaptár belsejében. A magas belső hőmérsékletet víz vagy híg nektár elpárologtatásával is tudják csökkenteni, ennek céljából vízcseppeket terítenek el a sejteken. A méhek a szükséges hőmérsékletet fagypont alatti napokon is képesek fenntartani a kaptárban, ilyenkor fürtbe húzódnak, a hőt izommunkával és mézből termelik. Kapcsolódó cikkünk: Váczi Kristóf és Takács Edit: Méhcsaládok téli élet

Here

A munkásméh 11 napos korától már termel viaszt, így részt vehet a méhállam sejtépítésében, sőt ekkortól már a kaptár védelmében is közreműködik, ugyanis a kaptárbejáróhoz a méhcsalád védelme érdekében őröket állítanak, hogy védjék a családot a betolakodóktól. Minden kaptárnak megvan a saját illatanyaga, amit az őrméhek – olykor csápjaikkal letapogatva társaikat – ellenőriznek.

Gyűjtőtevékenységének megkezdése előtt a munkásméh már 3–5 napos korától kezdve nagyon fokozatosan, és ennek köszönhetően alaposan ismerkedik a kaptár tágabb környezetével, úgynevezett tájoló repülések során szerzi meg a szükséges tapasztalatokat. A gyűjtő munkát általában 21 napos korában kezdi el. Előbb virágport, majd nektárt, 36 napos korától pedig vizet és propoliszt hord. Ezt a külső szolgálatot teljesíti élete végéig. Vannak közöttük olyanok, akik kitartó felderítőkként újabb virágok után kutatnak, majd társaiknak „eltáncolják” a nektárlelőhely irányát, távolságát. Mások repülésirányítóként tevékenykednek, azaz illatanyagokat bocsátanak ki a fészek bejáratánál, hogy a hazatérők tájékozódását megkönnyítsék.

Munkásméh

Természetesen a fent vázolt munkák korhatárai rugalmasak, éppen ebben rejlik a méhcsalád szervezettségének nagy titka: szükség esetén át tudnak térni más munkákra, az igényekhez és a körülményekhez maximálisan képesek igazodni. A Würzburgi Egyetem méhközpontjában megfigyelték, hogy a szigorú munkamegosztás hatására, mikor is a dolgozók alig néhány hét alatt különböző munkacsoportokat járnak be, alvási szokásaik is változnak: a gyűjtögető méhek a nappal és éjszaka váltakozásának megfelelően pihennek, viszont a „belső szolgálatot” teljesítők több alvási szakaszt is beiktatnak. A kaptár tehát valóságos szuperorganizmusként működik, a méhcsalád tagjai speciális feladatokat látnak el a kollektív túlélés, tágabban értelmezve a faj fennmaradása érdekében, és mivel a méhek kipusztulását – Albert Einstein szerint – az emberiség csak négy évvel élné túl, az emberi faj érdekében is.

 

Váczi Kristóf – Takács Edit

Kapcsolat

Bayer Hungária Kft.
Állategészségügy
Tel.: 06-80-201-399
(munkanapokon 9-16 óráig)

Képek

Méhek, méhészet képgaléria

Videók

A varroa kapu